Bonts Vitorlát!
Németh Balázs Attila 2006.03.25. 12:16
Száraz volt a szám és lelkem új dolgokra várt
És közben álltam a parton vártam
Álmodtam egy tengerről a végtelen messzeségről
Csak nemláttam, titokban vágtam.
Ólomlábaimmal kersetem az utat de nem találtam
És elfáradtam, belefáradtam.
Minden gondolatban csak a szabadságra vágytam
Eldobott láncok már nem találtok!
Elhagytamvégre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és behúzom vitrolám
De vissza sosem térek én!
Nem vágyom többé mára bűnszínű világra
Vízre szállok tisztán látok
Bárkába rejtettem, kiknek én fontos lehettem
Együtt hajózunk nincs már gondunk
Delfineket nézek s bennem éget a Nap fénye
Szétáramlik vérré válik
Szivárványt festek minden reggel fel az égre
Elég festék a marokny emlék
Száraz kő az árnyékban, zöldes hang és a heg sincs távol
Egy illat sző sűrű hálót, mely nő folyton szólít és húz hazámból. de nem kell a szar kinyújtorr kar, felmar a fehér kesztyűs kéz
Elég és kész!
|